| Farkas Anita |
„Ha csicskaként viselkedsz, úgy is fognak bánni veled” – ez az egyik, ha nem a legfontosabb tételmondata a Nyersanyag című magyar filmnek. Amely nemcsak egy-, hanem többféle igazságot is az arcunkba vág, és ez egyebek mellett azért nagyon jó, mert a megnézése után akarva-akaratlanul rákényszerülünk, hogy saját magunkkal is vitába szálljunk. Pedig a cselekmény voltaképpen igen egyszerű: három fiatal budapesti filmes (Mészáros Blanka, Dér Zsolt, Baki Dániel) egy zsákfaluba megy többheti, közösségépítő workshopot tartani a helyi gyerekeknek, a kezdeti viszonylagos idill mögött pedig lassanként felsejlik a mindennapok kőkemény valósága. A nyomorból látszólag éppen sikeresen kimászó település – ahol mindenki ezer szállal kötődik az uborkatermesztő telephez, így az ötletgazda polgármesterhez (Pál András) – lakói és a közöttük lévő viszonyok ezért lassan érdekesebbnek tűnnek, mint a srácokkal végzett munka, az önmagát a megmentő szerepébe hajszoló rendező pedig úgy dönt, titokban egy mindent (uzsora, ingatlanmanipuláció, kizsákmányolás, zsarolás, testi-lelki terror) leleplező dokumentumfilm forgatásába kezd. A szándék nemes, a dolgok mégis félrecsúsznak valahol, és a végére nemcsak a fővárosi triumvirátus, de a fiktív falu, Pusztaszomaj egy ember cukor-ostor hatalmán alapuló egyensúlya is szétesik. A Nyersanyag közben számos olyan kérdést felvet, amely az utóbbi időben más okból is nagy hangsúlyt kapott: mennyire áthidalható a város és a vidék közötti szakadék, számít-e még bármit a közösség érdeke az egyénéhez képest, milyen, akár kollektív következményei lehetnek a hamis jóemberkedésnek? És ami a legfontosabb: egyes csoportok kiszolgáltatottsága, nyomora, aminek nem kevés köze van a lakóhely behatárolta lehetőségekhez, felszámolható-e valaha, és ebben mi az értelmiség mindenkori felelőssége? A hasonló ügyeket bátran feszegető Stereo Akt színházi csoport vezetője, Boross Martin első játékfilmjét ezért nem érdemes politikai síkra terelni: az ilyen „nyers anyagok” kibányászása, azaz a jövőbeni, remélhetőleg működő megoldásokhoz vezető tisztánlátás, a buboréklétekből való kilépés nem az ország fele, hanem mindannyiunk érdeke.
(Nyersanyag. Rendezte Boross Martin. Február 15-étől a mozikban)
A gyarlóság mégoly impozáns tárházát felmutató NER az emberi térfogat határain belül működik. Ami szemben áll vele, annak viszont nincsenek tulajdonságai. Nem valamilyen, hanem semmilyen. Nem leírható. Üres. Győrffy Ákos írása.
Mint kiderült, a régiót hajnalban négy Sahíd csapásmérő drónnal és egy rakétával támadták.
„Nincs tervünk Orbánra” – vallotta be Marta Kos, aki 2030-ig az Európai Unióban szeretné látni Ukrajnát.
„Időszerű” – mondta Ukrajna uniós csatlakozásáról az egyik szimpatizáns.
Volodimir Zelenszkij videóüzenetben jelentette be, hogy a jövő héten folytatják a tárgyalást katonai kérdésekről az Egyesült Államokkal.
Ukrajna majdnem egész területén szóltak a szirénák.
Technikai problémák miatt félbehagyták az Optimus gyártását, teljesen újratervezik a robot következő generációját – a leállás tehát valószínűleg csak átmeneti.
Pataky Attila, az Edda legendás frontembere durván nekiment Azahriahnak: szerinte a 23 éves énekes dalai a drog, az öngyilkosság és a morális leépülés kultuszát terjesztik. A rockzenész szerint Azahriah nemcsak ostobaságokat beszél, hanem veszélyt is jelent a fiatalokra nézve – és ha így folytatja, „büntetőjogi kategória lesz” a vége.
